(Pizsama (vidám krimi

Szirénahang hasított a csendbe… kirohant, és úgy fogadta az érkező rendőröket.

– Gyorsan! Gyorsan! Erre jöjjenek! – majd egy pillanatra megtorpant. Rendőrnők? Elcsodálkozott.

– Mehetnek rendőrnők gyilkossághoz?

– Természetesen. A főkapitány úrnak most fontos dolga van, meg kell néznie a Lolka és Bolkát a tévében, és ezért minket küldött…

– Akkor jó – válaszolta. – erre menjünk…

A rendőrnő bement utána a szobába, ahol egyből észrevette a bűncselekmény nyomait:

– Ki találta meg az áldozatot?

– Én voltam az…

– És hozzányúlt valamihez?

– Nem… izéé… a telefonhoz, ki kellett hívnom magukat valahogy, nem?

– Na igen, ez jogos…. na akkor én rögzítem a nyomokat. Tud hozni egy kis lisztet? Na meg ecset is kéne és kis zacskók… tudja, ott vannak a konyhában az asztalfiókban!

– Máris hozom! – elrobogott, és egy fél pillanattal később hozta is a lisztet, az ecsetet (kicsit össze volt száradva, mert nem jól öblítette el festés után), na meg a zacskókat.

– És most? Most mi lesz?

– Most először is rögzítjük a nyomokat… a lisztet ide kiszórjuk, és az ecsettel óvatosan szétkenjük, hogy jól láthatóak legyenek az ujjnyomok… Kellene egy csipesz is… a fürdőszobában a tükör előtt van a polcon, be tudja hozni? De óvatosan, nehogy valami leessen!

– Persze, hogy betudom! Én már nagyfiú vagyok! – és már hozta is…

– Köszönöm. És most ezeket a kis kártyákat ide, ide, meg ide tesszük, és szépen mindent lefényképezünk, később ezek alapján fogjuk megállapítani, hogy mi hol volt pontosan… a csipesszel óvatosan levesszük az áldozatról ezt a hajszálat… biztos a gyilkos hagyta itt, és beletesszük az első zacskóba. Most ebből a vöröses anyagból, valószínűleg vér, de a szakértők majd megállapítják egy keveset ebbe a másik zacskóba teszünk… Mondja Uram! Maga a telefonon kívül semmihez nem nyúlt?

– Nem… miért? – kicsit zavarba jött…

– Akkor honnan tudta, hogy az áldozat halott?

– Hát… a feje, teljesen le van szakadva… meg véres is…

– Értem… Igaza van, ez teljesen egyértelmű! De ha így áll a helyzet, akkor magát le kell tartóztatnom maciölés alapos gyanújával!

– Engem? – teljesen meg van zavarodva… – de hát, miért?

– Azért – kapta fel az ölébe, – mert még a pizsamája is csupa ketchup kedves Uram! Sipircc azonnal mosakodni!

– Te vagy a legszuperebb rendőr, Anyu, akit valaha is láttam! – és a kisfiú őszinte elragadtatással nézett az anyjára, miközben az a koszos pizsamát húzta le róla….

Jeles

Jó meleg van itt, a kandallóban lobog a tűz, a lángok meghitt fényeket varázsolnak a fal mentén sorakozó könyvespolcokra. Az asztalon karos gyertyatartókban sudár oszlopok, fejükön hajlékony lángbalerinák. A tölgyfa padlón egy nagy medvebőr, mely üvegszemeivel a hintaszékben ringatódzó, pokróccal takart, olvasó öregembert bámulta… “Jeles” olvasásának folytatása

Pizsama (krimi 1800 karakterben)

Sziréna harsant a távolban, idegesítő hangja, hol felszárnyalt, hol elhalkult, de érezhetően egyre közelebbről hallatszott… a nő teát főzött, mint már annyiszor az évek során, és nem számított, hogy mennyit mutat az óra, mert idő volt. A férfi kapkodva borotválkozott és hirtelen felkiáltott: -basszuskulcs! A nő összerezzent, majd indult a fürdőszoba felé, és vitte a timsót, elállította a vérzést – már ebben is rutinja volt – majd visszatért a konyhába, éppen hogy a füle hegyét sikerült megcsókolja a férfi köszönetül. Sietve kapkodta fel a ruháit, hörpintett egy nagyot a csészéből: -hú, az anyját! Leellenőrizte a fegyverét, sietve megölelte, megcsókolta az asszonyt, és az ajtó felé indult. A sziréna ekkor hallgatott el, ahogy az ajtó kinyílt, a fémborításon tükröződött a forgólámpák kék-piros fénye, majd becsattant az ajtó, és már a távolból hallatszott a szirénahang…

Hirtelen megszédült, az ajtófélfának támaszkodott és erőtlenül csúszott lefelé. Nem tudta mi van, hiszen ez nem az első eset volt, nem is az utolsó, remélte, a sok év alatt már igazán megszokhatta volna, de most mégis, a szívébe markolt a fájdalom… nagyon lassan tért magához, kényszerítette magát, hogy tegye a dolgát, mint minden nap, először is a pizsamát kell összeszedni, egyik fele az előszobában, a másik a fürdőben… felemelte, és ekkor beléhasított egy iszonyatos fájdalom, a hasa összefacsarodott, és eszméletlenül terült el a hideg kövön.

– Óvatosan vigyék! Most már minden rendbe lesz, csak tartson ki, Hölgyem! – valahonnan nagyon távolról hallotta a hangokat. Sziréna már megint, de ez nem távolodik, engem visznek? Hova? Miért? Kiabálni akart, de a szemét se tudta kinyitni, érezte, hogy a hasa olyan furcsa… olyan üres…

– Szegény asszony! Egyszerre vesztette el a férjét, és a gyermekét is….