Van egy város, valahol a tenger partján, egy jól eldugott kis csücsökben.
A tenger kék, és alig alig hullámzik, a partja apró kavicsos, és a vizben korallok és halak szinpompás kavalkádja várja az ide érkezőt. A város másik oldalán kezdődik a sivatag, de ne a Szaharáról jól ismert képekre gondoljatok, ez itt kősivatag, dombok (természetesen hegyeknek hívják őket az ittlakók) hosszú, színpompás láncolata az egész. A színek közt található a vöröstől kezdve sárgán át a barnáig, feketéig minden kivéve a zöldet. Zöld csak a városban, az öntözött parkokban és magánházaknál látható.
A városban körforgalmakkal váltották ki a közlekedési lámpákat, ilyent csak két helyen talál az ember. A tűzoltóság előtt egy sárga pirosat, és az egyik körforgalomban összegyűjtve, szoborrá alakítva az összes többit. A körforgalmaknál érdemes kicsit megállni, hiszen mindegyiket egyedire tervezték, van ahol kecskék, máshol sirályok, vagy éppen delfinek várják az érkezőt, de az állatokon kivül még sok más ötlet is megvalósult, mint például a szerelem körforgalma, ahol sok nyelven, köztük magyarul is olvasható ez a szó.
konoksagok 